Egyszer volt...

1. fejezet

Egyszer volt, hol nem volt.... igaz történetünk:
Tegnapi rendelésünkön egyik páciensünk, mint kiderült édesanyja kérésére érkezett komplex emlő vizsgálatra. Rövid beszélgetésünk során elmesélte, édesanyja néhány hónappal korabban szintén nálunk az Oliva Med Magánklinikán járt időszakos, évenként esedékes mammográfián. Hazatérve egyből felvette a telefont és hívta a lányát és humorosan de könyörtelenül tudatosította benne Te sem vagy már annyira fiatal, mindenképpen el kell menned Neked is emlővizsgálatra. Radiológus szakorvosként megerősítettem ennek fontosságát, közben kicsit mosolyogtam is a történeten. Elmondta, igen tudja, hogy jó döntés volt bejelentkezni, hálás is érte. Annyi gond van azonban😰,hogy elvesztett édesanyával szemben egy fogadást, ugyanis ő megvolt róla győződve hogy a mammográfiás vizsgálat fájdalmas lesz, édesanyja viszont az ellenkezőjét bizonygatta. Most kiderült tévedett, mivel semmi különösebb fájdalmat nem érzett a felvételek elkészítése során, így most neki kell fizetni. 😀Erre összemosolyogtunk. 

Szerencsére megnyugtató eredménnyel zárult a vizsgálat.

2. fejezet

Egyszer volt hol nem volt... szomorú, igaz történetünk 

Sajnos ilyen is van és ezeket nekünk sem könnyű feldolgozni. 

A képen látható mammográfiás felvételen rákbetegség jelei ábrázolódnak mindkét emlőben. Páciensünk korábban nem járt rendszeresen szűrővizsgálatra. Egyik este zuhányzás közben fedezte fel, hogy furcsa csomók jelentek meg a mellében. Másnap reggel, már próbált több helyen is emlővizsgálatra bejelentkezni, az Oliva Med Magánklinikát az interneten találta meg. Kulcsfontosságúnak érezte, hogy mihamarabb megtörténjen a vizsgálat, hozzánk már másnapra lett időpontja. Még így is minden óra végtelen hosszúnak tűnt. Egyre biztosabb volt benne, hogy rákos daganat jele az amit tapint. 

A tünetekkel ( pl. tapintható csomó) rendelkező pácienseknek a komplex emlővizsgálatot (mammográfia és emlőultrahang vizsgálat)  javasoljuk rendelésünkön, mely a biztos diagnózis szempontjából kulcsfontosságú. 

Így első lépésként Niki az asszisztensünk, ebben az esetben is a mammográfiás képeket készítette el. Az emlőszerkezet kifogástalan pontosságú ábrázolására törekedve tomoszintézis technikát is alkalmazott. Szerencsére a vizsgálat nem okozott fájdalmat, ami ebben a rendkívül feszült és aggodalommal teli állapotban nagy segítség volt. 

Néhány perccel később Radiológus szakorvosként már analizálhattam is a mammográfiás képeket a speciális értékelő munkaállomás monitorján, azalatt amíg Tünde, másik asszisztensünk  előkészitette az ultrahang vizsgáló helységet a következő páciens fogadására. 

Azonnal  láttam a képeken a szomorú, megrázó tényt, elkéstünk. Mindkét emlőben ott a rosszindulatú daganat, nem is kis méretben. Mikor megfordultam, belépett a hölgy, akiről a felvételek készültek, egy csinos, jól öltözött  54 éves nő állt az ajtóban. Egy pillanatra megbénultam, tudtam a munkám legnehezebb része következik. 

Megtanultam, hogy ilyenkor a szakmai részre kell koncentrálnom, nem hagyni, hogy az érzelmek esetleg eltereljék a figyelmemet egy-egy fontos részletről. De meg lehet ezt valósítani, akkor amikor tudom mit jelentenek a képen látható jelek? Amikor tudom milyen rossz a túlélési esély ebben a stádiumban az orvosi publikációk alapján. Próbáltam természetesen viselkedni, ezzel is csökkenteni a páciensem jól érezhető, teljesen indokolt feszültségét. Éreztem ez most meghatározó lehet, hogy könnyeben befogadható legyen majd a lesúlytó hír. Az ultrahang vizsgálat alatt orvosi agyam azon kattogott, hátha nem lesz még áttétes nyirokcsomó a honaljban, hátha több az esély a gyógyulásra. Aztán sajnos az ultrahang fejet a nyirokrégió felé irányítva látótérbe került egy nagy echoszegény nyirokcsomó, ami az áttét jele. 

Készen lettem a vizsgálattal, a mérésekkel.

-Még megírjuk a pontos szakmai leletet, utána meg fogjuk beszélni az eredményt, addig már öltözhet - mondtam, mint mindig ilyenkor és tudtam  már csak néhány perc és túl kell esnem az eredmény közlésén. 😰

Diktáltam  az értékeket, a szakmai szöveget, Tündi keze villámgyorsan mozgott a billentyűzeten, a lelet végére érve már ketten  tudtuk, a megrázó diagnózist, amit mostmár a pácienssel is meg kell osztani : rákbetegség jele látszik a képalkotó módszerekkel. 

Ahogy közöltem a vizsgálat eredményét, egyből próbáltam kiemelni, mi lesz a következő lépés, elmagyarázni, mennyire fontos még a biopszia ( mintavétel ) szövettani eredménye...stb. Sajnáltam, hogy nem mondhattam, még időben vagyunk, biztosan meg fog gyógyulni. 

Mikor a hölgy kilépett, már Niki is visszajött a mammográfiás vizsgálóból, szomorúan egymásra néztünk, csak arra  tudtunk gondolni, de kár hogy nem jött hamarabb. Nem könnyű ilyenkor összeszednünk magunkat és folytatni a munkát. 

Az a tudat,hogy hány páciensnek segítettünk már eddig a korai diagnózisban, rendszerint  energiát szokott adni a továbblépéshez. 🙏

Ennek ellenére azonban nehéz és nem is lehet teljesen megszabadulni, a gondolattól, vajon mit tennék én ha ezt a leletet kapnám, hogy alakulna az én életem, ha ez velem történne meg. 

Ha mindenki ismerne egy ehhez hasonló igaz történetet, biztos nem lenne annyi ellenérzés az időszakos mammográfiával és más szűrővizsgálatokkal kapcsolatban sem. 

Ennek hiányában azonban lehet, Te is éppen halogatod.

Dr. Tasnádi Tünde radiológus szakorvos

3. fejezet

Egyszer volt, hol nem volt.... igaz történetünk:

Nyugdíjas, aktív 60-70 év közötti férfi jelentkezett be hozzánk néhány hete, perifériás ideg ultrahang vizsgálatra. Ez az un. neurosonographia, elsősorban a felsővégtagok perifériás idegeinek a vizsgálata, melynek során az idegek ( pl. nervus medianus, nervus ulnaris) lefutását, szerkezetét vizsgáljuk. Felfedezhetők az ideg sérülései, leszorításból következő elváltozásai ún. kompressziós vagy alagút szindrómák, esetleg idegdaganatok is.

Amikor megkérdeztem, miért érezte úgy, hogy szükség van erre a vizsgálatra, ezt a választ kaptam.

- Horgász vagyok, ez az egyik legkedvesebb dolog, amivel szeretek foglalkozni és nagyon szeretnék még horgot kötni és jó sok halat fogni. Éjszakánként azonban olyan égő fájdalom van a csuklóm területén mintha parázzsal égetnék ezt a részt és a horog kötés sem megy már sajnos. Hallottam és olvastam arról, hogy alagút szindróma is okozhat ilyen panaszt.

Nagyon szeretnék minél hamarabb meggyógyulni és azt hallottam, hogy ez olyan dolog, amit ha nem kezelnek megfelelő időben, akkor már nem tudják rendbe hozni. Nem akartam sokáig húzni, halasztani, ezért jelentkeztem be az Oliva Med Magánklinikára.

Örülök, hogy gyorsan kaptam időpontot és azt tervezem, ha vizsgálat is indokolja, mindenképpen megkeresem Bíró Edit főorvosnőt, aki kézsebészként rendel itt Önöknél. -

Az elvégzett ideg ultrahang vizsgálat kóros eltérést igazolt. Az ilyen jellegű problémák gyógyítása gyógyszeresen vagy gyógytornával, fizikoterápiával és műtéttel történhet. Valóban fontos, hogy a diagnosztizált kórkép megfelelő kezelése mihamarabb megkezdődjön, mert csak így várható a teljes gyógyulás. Ha a diagnózis késik, a kéz izmai elsorvadnak, mely rendkívül nehezen hozható helyre.

Páciensünknél megtörtént a kézsebészeti vizsgálat, mely során kézsebészünk műtétet javasolt.

4. fejezet

Engedd meg, hogy bemutatkozzak, Dr. Tasnádi Tünde vagyok.

Tudom, hogy a személyes történet a lenne a legjobb, de saját szerencsére még nincs, bár radiológusként tisztában vagyok a szomorú statisztikai adatokkal és tudom, hogy nyolc nő közül egy, élete során szembesül az emlőrák diagnózissal, tehát lehet én is.

Orvosként viszont rengeteg személyes élményem van, mivel közel 20 éve foglalkozok emlődiagnosztikával. Úgy gondoltam ezek közül megosztok időnként néhányat. (A történet főszereplői érthető módon nem lesznek megnevezve, nem mindenki vállalja szívesen, hogy emlőrákos vagy emlőrákos volt.) Remélem ez érthető és nem csökkenti a történetek hitelességét.

„Az emlőrák diagnózissal egy új útra kerülsz és valami egészen komoly dolgon mész keresztül. Ebből kifolyólag pontosan megjegyzed a dátumot, mikortól változott meg az életed.” mesélte Lilla.

Így is történt, gyógyulása óta minden évben születésnapot tart a diagnózis napján. Meghívott vendégei között voltam én is radiológusként, de velem együtt altatóorvosa, és a szövettani vizsgálatot végző patológus kolléga is jelen volt több alkalommal is.

Lilla számára ez a nap 2005. július 28-án volt, amikor közölték vele a rossz hírt. Majd késő este, egy rázós munkanapból hazatérő férjének is el kellett mondania, hogy rosszindulatú mellrákja van. Hidegzuhany.

„ Ez volt az a nap, amikor húznunk kellett egy vonalat, és mindent, de tényleg mindent újra kellett terveznünk. Terveztük az utazásainkat, látogatást a rokonoknál és szerettünk volna egy vidéki házat vásárolni. De a kezelések miatt erről le kellett mondanunk. Terveztük a közös jövőnket, de nem tudtuk, hogy erről le kell-e mondanunk. És persze terveztük azt, hogy együtt megöregszünk, amelyről nem tudtuk, hogy a betegség miatt le kell-e mondanunk.

Így visszagondolva, bár minden jól alakult, de hihetetlenül nehéz év van mögöttünk. 2005 egy olyan év volt, ami tele volt fájdalommal, bizonytalansággal, és persze a mindennapok felett állandóan ott lebegő félelemmel. Mert amikor a testedben rákot diagnosztizálnak, akkor ott, ha akarod, ha nem, Te is harcolni fogsz, és persze ki ne akarna küzdeni?

Beleegyezel a mastectomiába, ami a melled eltávolítását jelenti és próbálod túlélni a kemoterápiát, sugárkezeléseket.

De néha nem tudsz megkapaszkodni semmiben, és egy átkozott

„minden rendben lesz ” sem hagyja el a szádat, csak a mardosó kérdés, hogy miért éppen én?

Utálatos ez a rák. Nincs kímélet benne, nem számít semmi sem, lecsap bárkire. 4 gyerekes anyára, élsportólóra, orvosra, banktisztviselőre, úgy általában mindenkire, majdnem minden korosztályban. Nem válogat, és akinél felüti a fejét, az nem tehet mást, mint hogy harcol ellene, és harcolnak vele együtt a szerettei is.

A diagnózis óta eltelt 14 év. Meggyógyultam. Minden leletem negatív.”

De ahhoz, hogy én ezt most le tudjam írni, hogy Lillának minden kontroll lelete negatív, ehhez sok dolog kellett:

1. Lilla azonnal orvoshoz fordult, amikor megérezte a furcsa köteges részt a mellében. Nem kezdett védekezni, hogy biztosan csak tejmirigy meg, hogy talán már eddig is ott volt, és egyéb hasonló butaságok.
2. Viszonylag gyorsan megtörténtek a vizsgálatok, komplex emlővizsgálat: mammográfia, ultrahang.
3. Nem félt alávetni magát a biopsziának, amit néhány napon belül elvégeztünk, a gyors eredmény érdekében.
4. Elfogadta az oncoteam (speciális orvoscsoport) döntését, vállalta a mastectomiát (a mell teljes eltávolítását), a további kezeléseket.
5. Rendszeresen járt az ellenőrző vizsgálatokra.
6. Mindehhez kellettek orvosok, egészségügyi dolgozók - akik szakértelmükkel segítettek - korszerű gépek, hatásos gyógyszerek.

Mi lett volna?

Ha mindez nem így történik, ha még később kerül kezelésre a folyamat, akkor, amikor a daganat már nagyobb, amikor már megjelenik az áttét a nyirokcsomóban, amikor már más szervekben is jelzi a tumor, átvette az irányítást az Élet felett…

A teljes képhez azonban szükségesnek érzem még kicsit folytatni.

Mi lett volna….

Ha rendszeresen jár szűrővizsgálatra?

Ha kisméretben, 6mm-esen fedezzük fel a daganatot?

Ha csak a csomót kell kivenni, széles excízióval un. emlőmegtartó műtéttel.

Ha nem kell szenvedni a kemoterápiától?

Könnyebb lett volna!

Sok mindent tudnék még írni, de inkább leírom a lényeget:

Minden olvasómnak azt kívánom, meneküljön meg a legrosszabb élménytől, a gyógyíthatatlan rákbetegségtől!

Te döntöd el, hogy köztük lesz-e.

A 3 legfontosabb teendő ezért:

1. Végezz havonta tapintásos önvizsgálatot!
2. Járj rendszeresen emlőrák szűrővizsgálatra!
3. Alakíts ki egészséges életmódot!

A történet megosztása után főszereplőnktől a következő üzenetet kaptuk: „Amit leírtál úgy érzem igen tanulságos. Remélem sokan elgondolkoznak rajta. De nem írhatnám le ezeket a sorokat, ha Ti nem álltatok volna szívvel, lélekkel, szeretettel mellettem. Szívből köszönöm, s tudom, hogy az angyalkák vigyáznak rád!- puszi❤🌹🥰”

Ezek az „Angyalkák” vigyázzanak Mindenkire! Jó egészséget!